:::::::::::::::: nyitó oldal :: közösség :: falu :: filiák :: épületek :: dokumentumok :: képeslap ::::::::::::::::


Havi Boldogasszony kápolna

A szép kegyúri kápolna Klimó György püspök barokk nyaralójának szomszédságában épült föl. 1770. augusztus 5-én szentelték fel Havas Boldogasszony tiszteletére. Tulajdonilag nem az egyházközségé, hanem a pécsi püspökségé (ahogy a kastély is), mi csak a kezelői jogokkal rendelkezünk.

Nyolcszögletű alaprajzú, fazsindellyel fedett hagymakupolája van. Klimó a római San Andrea Quirinale mintájára építtette meg. Belseje teljes egészében, főként nonfiguratív és ornamentikus díszítésekkel festett. Sajnos a festő neve nem ismert. Illúzionisztikus mennyezetfreskója Antonio Galli Bibbiena hatását (pozsonyi trinitárius templom) mutatja. A barokk oltár eredeti képe elveszett, a ma is látható a 19. században készült, és a Szűzanyát a gyermek Jézussal mutatja.

A kápolnában máig alkalmanként litániák és szentmisék is vannak (búcsúnapja augusztus 5-én van). A kápolna tornyának tetőzete 1995-ben egy villámcsapás következtében leégett, de fel lett újítva. A kápolna a plébánia tulajdona (a szomszédos kastély nem).


Hétfájdalmú Szent Szűz kápolna

A kápolna közkeletű neve a faluban Kálvária-kápolna. A kálváriadomb tetején áll, mögötte és kétoldalt az alsófalusi temető terül el. A 6-os útról is jól látható, szép látványt nyújtó műemlékegyüttesből először - a hívek adakozásából - a szokásosan 14 stációból álló kálvária készült el 1798-ban.

1811-ben Szepessy Ignác püspök támogatásával épült fel a klasszicista stílusú, homlokzati tornyos kis kápolna, mely azóta többször is fel lett újítva (legutoljára a kapuzata, 2002-ben). Jelenleg már nincs sajnos rendszeres használatban, mert a halottakat az önkormányzati halottasházból búcsúztatják a gyászolók. Egyedül a toronyban 2001 nyarától lakó új harangja - mely egy elszármazott budapesti testvérpár ajándéka - szolgálja a közösséget. A kápolna és a hozzá tartozó kálvária a plébánia tulajdona. Legutolsó felújítása 2006-ban volt, amikor a stációk is megújításra kerültek.


Nepomuki Szent János kápolna

A faluba Budapest felől a 6-os főúton beérő autós e kápolnával találkozhat elsőként: az új és a régi főutak kereszteződésében áll.

Előbb az egykor rendkívül népszerű prágai jezsuita szent életnagyságnál nagyobb szobrát állították fel, még kápolna nélkül. Ez Eszterházy Pál László püspöknek volt köszönhető, aki az Öreg-patak (ma Réka-patak) közeli kőhídjára tétette a vértanú szobrát - ahogy ez nagyon sokfelé ma is látható - 1793-ban (pl. hozzánk legközelebb Bonyhádon). Az Öreg-patak egy 1816-os áradásakor elsodorta, megrongálta a hidat. Ezt követően 1819-ben állították a jelenlegi helyére, a pataktól távolabb a szobrot, majd később, 1830-ban Szepessy Ignác püspök felépíttette a kis kápolnát a szobor fölé.

A kápolna jellegzetes példája a korban gyakori útmenti barokk emlékkápolnának (Strasskapelle), a típusnak egy egyszerű, letisztult változata.

A múltban számtalanszor felújították a hívek, és persze ilyenkor kisebb-nagyobb mértékben megváltoztatták. Legutoljára 2001-ben történt meg a felújítása a hívek adományaiból, amikor is a régi vakolás ki lett javítva, valamint újra lett festve a kápolna és a szobor. Sajnos a főút közelsége miatt azóta ismét rossz állapotba került az épület. A kápolna területe és az épület önkormányzati tulajdonban van.


Vérrel Verejtékező Krisztus kápolna

A faluba a 6-os főút felől érkezvén ezzel a kápolnával találkozunk másodjára, mely a fentitől mintegy 100 méterre áll a Jókai és Rákóczi utcák kereszteződésében.

A török után a németek betelepítésekor a Szent István kápolnánál kezdték el Nádasd újjáépítését. Ahogy a lakosság szaporodott, a község a Réka/Öreg-patak folyási irányába terjeszkedett tovább, így a falu centruma mind távolabb került a Szent István templomtól, mely 1719 óta plébániatemplomul szolgált. Hogy a híveknek ne kelljen olyan messze menni a templomba, 1749-ben egy Johann Wagner nevű molnár saját telkén felépíttette a nép körében „Strasskapelle”-nek nevezett barokk kápolnát, melyet a Vérrel Verejtékező Krisztus tiszteletére szenteltek fel. A kápolna a Buda-Pécs országút mellett épült fel. (A korban gyakori volt az ilyen útmenti kis kápolna, Strasskapelle építése. Mecseknádasdon ma, amikor az idősebbek "Strasskapelle"-t mondanak, akkor erre a kápolnára gondolnak, noha ezen kívül még másik kettő is van a faluban.) A kis kápolna berendezéséről, egy Krisztust a Getsemáni kertben ábrázoló oltárképről és a misézéshez szükséges kellékekről is ő gondoskodott. A 3x3 méteres, négyzetes alapterületű, csehsüveg-boltozatos épület homlokzatán erőteljes osztópárkánnyal és függőleges lizénákkal tagolt. Átmenetileg itt is tartottak istentiszteleteket. De ez a kápolna eleve kicsi volt, rossz időben különösen alkalmatlan misézésre, hisz a hívek kint álltak. Később úrnapján és a keresztjáró napokon a körmenetek állomása lett. Olyankor feldíszítették és előtte imádkoztak. Oltárképe és berendezése sajnos már korábban tönkrement. Az egyszerű oltár fölött egy olcsó 19. századi nyomat pótolta az oltárképet. A kápolna ma már nincs liturgikus használatban.

Utolsó felújítása 2001-ben volt. Érdekesség, hogy az ekkor elvégzett tetőcserénél megtalálták az 1910-es években történt felújításkor elhelyezett "küldeményt" a gerendák között, a felújítók nevét tartalmazó iratot. A kápolna a plébánia tulajdona.


Szentháromság kápolna

A falu egykori főutcáján (ma: Kossuth utca), a lakóházak sorában áll a kb. 2x3 m alapterületű egyszerű kis kápolna. A kápolna belső berendezése is rendkívül puritán, de bizton mondhatjuk szegényesnek is. A Szent István templom után Mecseknádasd legrégibb kápolnája, és ily módon védett műemlék. Johann Valentin Vizer plébános, aki 1777-ben kezdte a plébánia történetét vezetni, megemlíti, hogy már régóta álló kápolna, és a „hívek áhítata emelte”.

Egykor az úrnapi körmenetek útba ejtették, de ma már nincs liturgikus használatban. A kápolna területe és az épület magántulajdonban van.


Szöveg: Amrein Ilona, Béres István
Képek: Amrein Ilona, Béres István, Elblinger Ferenc, Sós András
Források:
Historia Parochiae (dr. Kopcsányi Miklós egykori plébános feljegyzései)
L. Imre Mária: Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében II. Kálváriák és a passió emlékei. Pécs, 1996.
L. Imre Mária és Vargha Dezső: Mecseknádasd. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest, 2002.
L. Imre Mária: Mecseknádasd. Műemlékek. Tájak - Korok - Múzeumok Kiskönyvtára 588. 1998.

 

   Elküldöm a lap címét valakinek...  Vissza a lap tetejére...  

    Site Feed     Legyen blogja!     Valid CSS     Valid XHTML 1.0 Transitional